Vártalak, mint es?t a szomjas föld,
mint napfényt az árnyas völgy.
Vártalak, mint anyját a gyermek,
ki szipogva bújik ölébe beljebb.
Vártalak, pedig nem tudtam ki vagy,
S féltem, hogy megtudom ki vagy.
Megérkeztél és mosoly ült arcodon,
S én megijedtem, hogy megtetszel nagyon.
Gyöngyözött a pohárban a pezsg?,
s pattogtak a buborékok,
mint a csilingel? cseng?.
A két pohár összecsendült,
s ajkainkon a szó táncra perdült.
Beszélgettünk egyr?l, másról,
s ahogy a pezsg? fogyott,
a szó csak úgy jött magától.
Egymásra néztünk, szemünk villant,
s hallottuk, hogy a szívünk megdobbant.
Pezsg? íz? ajkunk összeért,
érztük a jót, és a szenvedélyt.
Öledbe bújtam, a karod átölelt,
s a melegség testünkben megpihent.
Erre vágytam, most már tudom,
és boldog voltam hogy ezt én kapom.