Egyedül vagyok, vagy még sem?
Valaki velem van, érzem.
Tudom, hogy itt van mindenhol,
Nem látom, nem hallom,
De tudom, hogy rámhajol.
Rám telepszik, és hív a semmibe,
Anélkül, hogy tudnám, hol van a helye.
Nem szólunk egymáshoz,
Nem veszekszünk,
Nem beszélgetünk,
és nem is kérdezünk.
Ha néha rám jön, hogy kitörjek,
Némán visszaránt,
Láthatatlanul, és én hagyom.
A Magány sem szeret egyedül lenni,
Vigyáz rám, és óv engem mindentől.
Ha néha mosolyogni támad kedvem,
Érzem szigorú tekintetét,
És némán mondja, "mosoly el innen".
Fekszik az ágyamon, ül a székemen,
Fogja a bögrém, és szorítja a kezem.
Nem enged a szorítása,
Csak telepszik, és nyomul rám ma.