Ha elmennél tőlem küszöbödre ülnék,
hívnálak, jöjj velem haza,
Lábadat ölelném a lépcsőn sírva,
nem mennék el onnan soha.

Maradnék és csak könyörögnék, lesném
mikor jössz már velem haza,
Gyűrött kabátom lenne a párnám, ha
rám találna az éjszaka.

Míg ülnék a lépcsőn válaszra várva,
összesúgnának az emberek,
-Látjátok milyen öreg és árva,
s úgy zokog akár egy kisgyerek.

Ha égne a villany ott fönn a szobádban,
s kihajolnál az ablakon,
Egy koldus nézne rád, koldus ruhában,
ki szívedért könyörög vakon.

S te futnál, ölelnél, csókolnál sírva,
s én vinnélek gyorsan haza,
-Zokogva mesélném újra meg újra,
mit is álmodtam én ostoba....-