Könnyű csomaggal utazz, dobd el a homokzsákokat.
Ne vidd magaddal terheid, ami később már nem segít.
Légy szabad, boldog madár, kit átölel a napsugár.
Szárnyalj, repülj csak velem, kedved ne szegje senki sem.
Könnyű csomaggal utazz, a parton hagyd csónakodat,
ha átkeltél a vizen, nem kell már többé semmi sem.

Nézd a másikat, mit cipel, görnyedten hogy vánszorog.
Félti élte nyűgjeit, úton menőkre rámorog.
Sovány vállán kopott batyu, s benne keserű múltja-
Milyen volt fiatalon, a kenyeret hogyan gyúrta?-
Bántották, szidták sokan, és nem volt társa az úton,
Kesereg, de még hiszi, tud változtatni a Múlton.

Ne várj kedvesem! Jöjj, siess, batyudat messze dobd el!
válaszd a boldog életet, csak hitedet ne hagyd el!
Repülj, szeress csak tovább, bánat nem szegi szárnyadat,
Légy kedves, vidám madár, és utóléred vágyadat.
Földi nyűg ne ölje lelked, hagyja el tested a kín,
Repülj, mint egy igazmadár, a szabadság szárnyain.