Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Salira
Alkotások száma: 15
Regisztrált: 2005-02-15
Belépett: 2007-07-04
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (10)
Képgaléria
-Fotók (3)
Feltöltve: 2005-02-15 21:21:12
Megtekintve: 1837
Kutyahűség
Amikor ott van és indulna már
Valami visszatartja, nem engedi
Pedig nagyon szenved, mégis itt marad
Mert, Ó, a gazdát nagyon szereti.
Öreg mind a kettő, kutyus és gazda
Gazdasszony az urát a kamra elött várja,
De az ki nem jön. Várja hogy kutyája
Életét a Földön csendesen lezárja.
De a hű kutya tudja, míg ott van Ő
El nem hagyja, mert a mindig szerető
Kéz még ott pihen a buksiján
S így e Világot itthagyni sajnálja ám.
Pedig amíg az Úr reá nem talált
A kamra sarkában bizony már
Rálépett az ÚTRA, melyre csak neki
Van járása, neki ki már szenved itt.
Ekkor jött Ő és tán csak szívében,
De megérezte, hogy jött a szenvedélye.
Szenvedély, mert már fiatalon a sarkában
Loholt és csaholt utána.
S most végre a gazda felállt
Egy könnycsepp gurult le szomorú arcán
S rászólt az engedelmes kutyára:
"Halld parancsom még utoljára,
Lépj át nyugodtan a másik világra!"
A kutya ekkor szépen engedett
S tovább már az árny úton lépkedett.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-05-25 12:19:05
Már vagy századszorra olvasom, és ahogy leírtad tényleg nagyon jó:_(
2005-02-18 22:40:17
Aranyos?
Engem felzaklatott! Nagyon kutyabarát vagyok és mive nekem is van, beleképzeltem magam a gazdi helyzetébe. Ez meg végleg betett...

A verseléshez nem értek igazán, de a jó versnek hatással kell lennie a "páciensre". Nos, akkor ez JÓ vers! :))))