Feltöltve: 2008-04-08 18:06:15
Megtekintve: 1810
kócos idő két keze közt
mért szavakat tép meg a szél
még remegő ajkaimon csókja alél
sóhaja tőr szívemen át
féltve döfő jéghegye vág
tél derekán átszaladó
párnacsatát fúj el a szél
szép tavaszon várd a csodát
kócos idő két keze közt
várom a várt séta alatt
szép zokogó ajkaidat...
Alsónémedi; 2008. április 8.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-04-13 14:52:15
fefo nagyon szépen köszönöm a verses hozzászólást, megmosolyogtatott :)
Üdv: Veréb
2008-04-11 16:09:03
hulló hóban
megfagy a tűz,
és messze űz
minden kialvó vágyat,
hát óvd a szerelmet,
és ne mínusz tíz fokban
vívd a párnacsatákat.
Jó kis vers. Elgondolkodtató. üdv. fefo