Színes a táj álmaiban, tág a világ csendtelenül.
Tétlen, akár pont a papíros közepén, nesztelen ül,
vár a madár, hogy mire, már nem tudom, ormótlan idő
sorvad, akár rég leszedett réti virág, szótlan is ő,
mert ahol él, zúg az üresség, mikor elbújik a szél.
Szárnya alá hajtja fejét, már a magány rég elalélt.