Bámul a tükörkép azt suttogva:
Ő szinte őszinte
- Nem vagyok egész szerinte
Ujjbegyét képzeletben meghosszabbítva
átdöfi rajtam
Forgok, de csak ez a körkép
tart fogva magamban
Tudom, nem az üveg torzít
számomra hamissá
hanem összerándult arccal belsőm ordít
mint az erőt gyűjtő magmatömeg
kitörni készülve, elfedni a felszínt
belül forró forgó értékkel

Leporolom magam

A kihűlt tufa-felhő kicsit
kavarog még

Nyelek belőle vissza

Tudom, már soha nem leszek tiszta

Kedveskedtem a tükörképem előtt
az üveg mögött állónak