Rideg bőrön az árnyak ülnek
Befonva testemet
Kínzásomban elmerülnek
a fájdalom eltemet

Visszatérni a szép világba
többé nem fogok
Belefolyok az éjszakába
mint a porszerű homok

Csak fúj a szél és elsodor
tovataszít sírva
Eső víz majd elkotor
mélyen a sírba

De miért fáj nekem a nap
oly' langyos lángja?
Oktalan utasítanak
sötétebb világba

Maró magány bőszen éget
mindenem belül
Ölelés vethet véget
Viharom elül

Finom bőr illata a harcomat
feloldja, segíti
Sejmes hangod arcomat
mosolyra deríti

Harapj belém, mélyen nyomaszd
húsomba fogadat
Halál felettünk nem nyomaszt
Csak ha jön a pirkadat

Túlvilági tekintetünk kapcsoljon
minket össze
Szavak nélkül harcoljon
a vágy, szivünket összekösse

Ösztönök segítenek téged
megtalálni könnyen
De úgy szeretném a véget
hogy csorduljon ki könnyem

Lelketlen örömöm szántja
arcomat végig
Ha a sors nekem szánja
Őt végtelen vérig...

Alsónémedi, 2007 Szeptember 2.