Én nem válogatok, teljesen mindegy,
milyen színű a bőröd, hány éves vagy,
ki fog majd zokogni utánad, mint egy
kisded, s múltad milyen emlékeket hagy…
Nem érdekel, milyen Istenben hiszel,
hogy mennyi elszámolni valód van még,
mindenkit egyforma közönnyel viszek,
s mire észreveszel, már biztos a vég…
Ne várj postát, táviratot nem küldök,
csak betoppanok, mint váratlan vendég,
és megszólalnak a mennyei kürtök:
hiába sok ál, és valódi szentség!

Élj hát úgy, ha már ma elmennék érted,
Ne legyen, kinek irgalmát nem kérted!

2005. április 27.