Mondd, mit tegyen az ember,
Ha ereje fogytán, de még ifjú?
Mit tegyen, ha néz és lát,
S nem tetsző a kép, mi tisztul?

Mit tegyen, ha porba tiport érzései szűnnek?
Ha új nap jő és éjszakára vágyik,
Hol a nyugalom az úr s a csend,
S megpihenne, de fázik?

Elvegyülne a szürke tömegben,
De korcs lenni nem akar.
Magányból magányba csöppen,
Így élni nem akar.

Mondd, mit tegyen az ember,
Ha reszkető kezekkel esdekelve remél?
Szépet alkotni fogytán van ereje,
S az élet szava csalódásokat ígér.

Mondd, ha boldog, mit tegyen,
S tudja jól múlandó minden;
Ha ezen gondolatoktól
Szíve cafatokra bomol?

Mondd, mit tegyen, ha a való
Igazolja átkozott jövő-vízióit,
S könnyekkel teli tavon lépkedve
Próbál az égbe kapaszkodni?

Mondd, mit tegyen, ha minden
Megsemmisül a lét lényegében,
S érzi a tűnő értelmet,
Majd követve őt az érzelmet?