Harangszóra vonulnak ők
feketébe öltözötten,
mint megtépett varjúcsapat
hajnal felé, sűrű ködben.

Életük imára kulcsolt,
pereg, akár az olvasó,
az ölükben macska fészkel,
befűtenek, ha hull a hó.

A szájuk már kihalt odú,
tekintetük az út porában,
kiegyenesednek végül
a koporsó mértanában.