Feltöltve: 2008-07-09 20:41:40
Megtekintve: 1780
A kertész
A dombokon ropogva nő a búza,
az égbe nyílnak már a szűk sorok,
a március termőre metszi ágainkat,
és szerelmünk sebén a vér csorog.
A ház mögött egy rádió zenél,
s a kertész még egyszer visszanéz,
alakja könnyű most a fényben,
de szállni mégis oly nehéz.
Elindul aztán, majd utána lassan
árnyéka billeg át a házfalon,
megtörli homlokát, mögötte titkon
ezüst virágot bont a fájdalom.
az égbe nyílnak már a szűk sorok,
a március termőre metszi ágainkat,
és szerelmünk sebén a vér csorog.
A ház mögött egy rádió zenél,
s a kertész még egyszer visszanéz,
alakja könnyű most a fényben,
de szállni mégis oly nehéz.
Elindul aztán, majd utána lassan
árnyéka billeg át a házfalon,
megtörli homlokát, mögötte titkon
ezüst virágot bont a fájdalom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-07-10 20:40:18
Nekem nagyon hiányzol ha eltünsz, az egyszer biztos. És mikor elolvasom egy-egy versed, csak eltátom a szám, bámulok, és esz a sárga irigység, hogy én miért nem tudok ilyen szépeket kitalálni. :-)
2008-07-10 19:53:30
Nem tudom mit mondjak. Elbűvöltél a képeiddel az asszociációkkal, az egész gondolatvilágoddal. Régen jártál erre, azt hiszem hiányoztál sokunknak. Ragyogóan verselsz.
2008-07-10 17:35:14
Érdekes képekkel megalkotott vers,nekem tetszik.