A testem négy negyedbe vágva
mossák szememből habzó nílusok
a külső váz belső falához
tapadva hű kolomp a szív zuhog

sápadt szimbólumok kenyér
helyett a fémes ízű holdak
majd könnyen olvadó leszek
mint fáradt krisztusok a holtak

bölcső koporsó szarkofágja
megint a páncélt fényezem ragyog
csillagporos medál a létem
arany ezüst meg réz és vaskorok

háromszögek és részegek
között a körben éber kobra ül
rég elveszett sípom dudám
ezért én táncolok és ő fütyül

felfallak vagy nem érintelek
a hernyóból lepkévé változok
ki fogja két kezébe arcom
ha majd utolsó maszkom ellobog