a pásztor elment
a nyáj itt maradt
rétünk báránnyal teli

örökös sár van
világlanak
az őrület porcelánjai

még hordja őt a táj
apácák kéjes álma
katonák könnye volt

anyánkat látta
párnák és szalma közt
bárányt és gyermeket karolt

jászolhoz köti vak
lovát a szürkület
kinyíl az aklok mécsvirága

egy hatalmas kos
árnyéka nő a nap
köré szúrt kopjafákra