Feltöltve: 2007-10-09 08:19:55
Megtekintve: 1758
Pogányhegy
Nézd, öregasszonyok arcai tócsa vizén tutajoznak,
mélylila csöndjei terhét gesztenyefákra akasztja,
s pincefalakra lehajlik ködlepedőben az alkony;
éjjel a fagy deszkázza a kertet, reccsen az árnyék,
csipkebogyó husa fénylőn csillan a lábnyomainkban.
mélylila csöndjei terhét gesztenyefákra akasztja,
s pincefalakra lehajlik ködlepedőben az alkony;
éjjel a fagy deszkázza a kertet, reccsen az árnyék,
csipkebogyó husa fénylőn csillan a lábnyomainkban.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-27 00:48:54
Na jól van! Üdvözöllek a valódi költők között! Az időmérték pontos, a képek egyediek, de nem önkényesek, azaz ez bizony több, mint szavak egymásutánja! Ez lélek, ez költészet! Az meg nem baj, hogy - akár - Radnótira is hajaz, mert a nagyoktól ellesni a formát nem bűn, mi több bölcsesség!
Radnóti is megtette, és szinte mindenki, aki egy (jó) sort is írt, vagy egyetlen (pompás) ecsetvonást ejtett!
Gratulálok! Üdv: Hajcihő
2007-10-09 15:59:57
Mintha Radnótit olvasnék, pedig nem ő írja, hanem Valaki, akinek a képei kitakarják az estét, és testet ölt az alkony alakja, s színeivel, hagjaival, jelenvalósan. Nagyon tetszik!
Üdv:Aysa
2007-10-09 14:07:39
Ez is nagyon tetszik. Sőt eddig minden nagyon tetszett amit fölraktál. Remélem még sok van a tarsolyodban.