Feltöltve: 2007-10-09 08:18:56
Megtekintve: 1761
Július
Az utak most szeretők lábnyomát
hordják megittasulva és bennünk
a megrakott kalászok kedve leng
acélosan a testünk ujra árad
mint szűkülő és táguló pupilla
leírhatatlanul ragyog az est
kőből és fából nem faragható
a pillanat bezárna itt egy ablakot
és választ adna minden gondolatra
hát menj aludj a dolgok élre állnak
bevégezetlenül és álmunkban
áttetszik rajtunk egy gyermek arca
hordják megittasulva és bennünk
a megrakott kalászok kedve leng
acélosan a testünk ujra árad
mint szűkülő és táguló pupilla
leírhatatlanul ragyog az est
kőből és fából nem faragható
a pillanat bezárna itt egy ablakot
és választ adna minden gondolatra
hát menj aludj a dolgok élre állnak
bevégezetlenül és álmunkban
áttetszik rajtunk egy gyermek arca
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-27 00:58:13
Először le akartalak szúrni, hogy miért nem központoztad. De végigolvastam, és - azt hiszem - megéreztem és értettem, hogy ez egyetlen levegővétel. Maga a július hangulata, egyetlen pillanat, ahogy te érezted, ahogy megélted. Mi a fenének ide, a központozás? Ez egy érzés-, egy gondolatsor, ahogy átsuhant rajtad. Alaktalanul, és mégis formába öntötten. Gratulálok. Üdv: Hajcihő
2007-10-09 14:02:01
Mást nem tudok mondani: nagyon jó.
Csak elfeledted odaírni, hogy nekem ajánlod. ;o)