Feltöltve: 2007-10-08 16:58:51
Megtekintve: 1790
Dagály
Mintha kiáltottál volna
a leomlott szívfal alól.
De a kert szemérmes.
Sebhelyek nyílnak holdvilágra.
Hallgatással telt lavórod
borzolt tollú csönd vigyázza.
Egy elgázolt kutyát láttam,
s most nézem ahogy fésülködöl.
Csak gazdátlan csomó maradt.
A falnak fordított tükör.
Ittfeledt tárgyaid feltámadása:
lélek-jelenléted tündököl.
a leomlott szívfal alól.
De a kert szemérmes.
Sebhelyek nyílnak holdvilágra.
Hallgatással telt lavórod
borzolt tollú csönd vigyázza.
Egy elgázolt kutyát láttam,
s most nézem ahogy fésülködöl.
Csak gazdátlan csomó maradt.
A falnak fordított tükör.
Ittfeledt tárgyaid feltámadása:
lélek-jelenléted tündököl.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-15 08:12:01
Köszi fefo a lelkesítést ! Ez (is) egy régi vers, de kezdenek érlelődni már az újak. Üdvözöl gitárfa
2007-10-13 21:49:21
mintha visszajöttél volna ....... ................................................
körmeid pirosán fennakadt a kert,........................................
minden szál virága.................................................................
nem vártalak mára !...............................................................
...................................................................................................
De holnap az összes kapum tárva lesz,................................
és fészket rak a hajnal hajad sátorába....................
elhullott könnyeimen lépsz majd..........................................
a bocsánatkérés bíbor bársonyára....................................
jól írtál, jót !
üdv fefo