Feltöltve: 2007-10-18 10:09:34
Megtekintve: 1851
Táncot járt vele a végzet
Egy szélfútta, ünnepi péntek
Melyen eljátszott vele a végzet
Két madár egy helyre szállt
Együtt forró táncot járt
Táncba küldte a sors fintora
Feledhetetlen az a pár óra
Egy érzelem lángra lobbant
Efféle tűz oly' soká tart
Soká ha él a kölcsönösség
Nem pedig sivár érdektelenség
Itt: őszinte érzelmek
Ott: álnaív félelmek
Önzetlenség, odaadás
Falakról visszapattanás
Ily' sors jut az érző szíveknek
Minket folyton darabokra törnek
Miért lépjünk ha nincs esély?
Miért éljünk ha nincs remény?
A madarak tova szállnak
A felhőktől vigaszt várnak
Melyen eljátszott vele a végzet
Két madár egy helyre szállt
Együtt forró táncot járt
Táncba küldte a sors fintora
Feledhetetlen az a pár óra
Egy érzelem lángra lobbant
Efféle tűz oly' soká tart
Soká ha él a kölcsönösség
Nem pedig sivár érdektelenség
Itt: őszinte érzelmek
Ott: álnaív félelmek
Önzetlenség, odaadás
Falakról visszapattanás
Ily' sors jut az érző szíveknek
Minket folyton darabokra törnek
Miért lépjünk ha nincs esély?
Miért éljünk ha nincs remény?
A madarak tova szállnak
A felhőktől vigaszt várnak
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-16 11:59:14
Köszönöm szépen ezeket a kedves szavakat Marniell! Végre valaki aki megtiszteli a soraival ezt a verset is! Köszönöm hogy hózzászóltál! Azt hittem eddig hogy ez nem jön át a versből, de Te jöttél és megváltoztattál mindent egy csapásra! Száz szónak is a egy a vége! Köszönöm!
2007-11-15 13:42:04
Tökéletesen leírtad, milyen érzés nagy reményekkel teli nagyon szerelmesnek lenni - még a szerelem elején - amikor a másik fél csak játszik velünk, és mi a szakításig ezt észre sem vesszük...