Mind apró, aranyló homokszemek.

Lepergetem tengernyi életed,

milyen volt, milyen lehet,

lábad nyomát viszi...

a víz

teszek rá: folyékony arannyá válik.

Felszáll a gőz, álom-ködbe hív.

Látom, amint belépsz életedbe,

egy kiskanál tengeri só hull,

ízt adni holmi képzeletnek.

Festő vásznán hiába bugyog

és fodrozódik: parttalan,

hullámzó, változó kedvű.

Puhára főzöm eledeled:

Vers-ízűvé válik e sótól

tenger-szemed


tarhonyát pírítok...