Arcod a szerelmemé, Istenem!
Oly szép vagyok szemedben,
Mint Ő az enyémben, Te vagy!

Bár hallhatnál engem!
Most, mikor nem hallom magam.
Lelkem szótalan, mert csöndben ázik;
Dehogy a hótól, dehogy fázik...
Épp csak nem bújik elő a szó.

Megénekelne Téged nyomban!
Portalan, Könnytelen,
Vége-nincs fáradozásban alszom,
Mindennapom foglyaként!

Te légy ragyogó lámpásom ma is!
Hadd írjam meg ódamódra:
Mennyire vágyik e szív
Szerelmes arcod fényében fürdeni!

Bár újat nem írok,
Kérdezz csak bármit.
Sokan megírták már
Ezt a valamit.