Feltöltve: 2009-01-08 22:55:41
Megtekintve: 1959
Lesi tó
Vén fenyők kúpján boglyákba gyűlt már a tél,
hókristályok élén fényt kurjant a reggel.
Jégcsapok vígan koccanó tejfogsorral
zsindelyek recsegő széléből harapnak.
Kútmély zöldszemű tó gyémánt ablakán át,
fénylő felhőcsónakon siklik fel új nap.
hókristályok élén fényt kurjant a reggel.
Jégcsapok vígan koccanó tejfogsorral
zsindelyek recsegő széléből harapnak.
Kútmély zöldszemű tó gyémánt ablakán át,
fénylő felhőcsónakon siklik fel új nap.
Az év utolsó napjait A Nyugati-Kárpátokban töltöttem egy víz és áram nélküli házikóban. Ez maradt emlékbe.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-01-11 19:02:22
Köszönöm István! Hát akkor rajzold le! :-)
2009-01-11 18:00:29
Köszönöm szépen! Örülök, ha tetszik, mert szívemhez nőtt ez a versike.
2009-01-10 22:38:08
Nagyon regényesen zártad az évet, jól tetted, és azt is, hogy versbe foglaltad, gratula!!!!
2009-01-09 19:03:40
Köszönöm nektek!
Aysa, rá se ránts! Tudom, csak a zsindely szó zavart meg, s attól lett zsép. :-))
2009-01-09 11:44:23
néha elakad a szavam, mert az ilyen képekre megáll bennem a hang és csak bámulom "zöldszemű tó ablakán át, amint fénylő felhőcsónakon siklik fel az új nap." bocsánat, nem teljes idézet, de mégis idézőjelbe tettem, mert ez a gyönyörű látomás, bűármely szavakkal írom is, benned született. Azért mégegyszer megpróbálom elhebegni: GYÖNYÖRŰ !
2009-01-09 07:34:14
szép:)
2009-01-09 07:34:04
Dunyha, ez nagyon zsép!
Vén fenyők kúpján boglyákba gyűlt már a tél,
hókristályok élén fényt kurjant a reggel.