Feltöltve: 2007-12-02 11:49:01
Megtekintve: 1942
Sántít most a dal
Lépteim nyomán patkószegek hullanak.
Sántít most a dal,
nyikrogva vánszorog a szekér.
Sárban cuppogó napjaim felett
zihálva vonulnak a fellegek.
Kietlen, széltépte vidéken,
szárnyaszegett pegazusként
múzsám után kutatok.
Sántít most a dal,
nyikrogva vánszorog a szekér.
Sárban cuppogó napjaim felett
zihálva vonulnak a fellegek.
Kietlen, széltépte vidéken,
szárnyaszegett pegazusként
múzsám után kutatok.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-08 11:15:15
Köszönöm akasa. Ha teccik, az már épp elég nekem.
2007-12-07 20:39:56
Hát ez se olyan rossz na. Teccik tulajdonképpen Üdv.
2007-12-02 20:45:57
Magadnak köszönd. Ez egy olyan félszabadvers-félére sikeredett részemről, de tényleg jó amit írtál!
Szóval nem szenvedsz múzsahiányban!:-)))
Üdv: Hajcihő
2007-12-02 18:24:35
Hát ez igazán kedves , sőt mi több: szép(! )kritika. Köszönöm! :-)
2007-12-02 18:10:14
Múzsád ne keresd, mert ott ül/
Megfáradt válladon hitetlen,/
Hidd el, és merd látni amit én;/
Világod nem rideg, kietlen!//
Szárítsd meg tollaid a fényben,/
Patkóid fényes acélszegek tartják,/
Vess szikrákat a sziklák ormán,/
S szárnyalj szabadon az égbe!//