Gitárfa bocsásss meg! Nagy sietségemben borzasztó figyelmetlen módon elfeledtem neked válaszolni. :-( Pedig nagyon sokat jelentenek a szavaid, már csak azért is, mert számomra a te verseid különös jelentőséggel bírnak. Köszönöm, hogy olvastál, és ilyen szépen leírtad nekem a gondolataid! Belém láttál... :-)
Aysa! Te most írtál nekem először, és ez is különös öröm. Sally! Reméltem, hogy neked fog tetszeni. Halandzsa! Köszönöm, hogy velem , velünk ünnepelsz!
És egyáltalán mindannyiótoknak nagyon köszönöm, boldoggá tettétek a mai napomat!

Nagyon szép lett! Nekem is tetszik!

Nagyon köszönöm nektek! Dorothy, számomra meg van a jelentősége a kettőnek, de hát ezt csak én tudom. Ehhez a vershez a legkedvesebb barátném zenét is írt. Igaziból úgy gyönyörű, de hát az nem tudtam nektek megmutatni. :-(

Gyanutlanul belekezdtem, gondoltam kedves kis hangulatos, gyöngédséget sugárzó versre találtam, aztán egy óriásit fordítottál a hatodik sorral és most az én szivem is vérzik. Szépséges szép vers, de átírom, nem bírom megállni, (ilyen dög vagyok) utólag a két haloványban a két szó kérdéseket tesz fel, miért kettő, mi az a kettő, válasz nincs, újítás: csak halovány csók voltál. Ismét bocs, úgy látszik ez már szokássá válik nálam.

Ebben a nyolc sorban most elrejtettél valamit, ami nélkül számomra a vers nem vers. Az értelmet elviszi egy határvonalig, s a csodába, a rejtettbe, amit csak sejteni lehet, az értelmet már nem engedi belépni. A múlandót áthatja az öröklét, amitől ünnep a pillanat. Számomra ez a legszebb alkotásod eddig. Gyönyörű lett !