Feltöltve: 2007-11-07 11:51:03
Megtekintve: 1937
Védelmezel, elűzöl
Bölcső a gondolat, melyben
rémült éjjeleken ringatom magam:
Parányivá válok, te tenyeredbe pólyálsz,
kebledbe rejtesz a lét valóság-szörnyei elől.
De virradatkor tenkezed által
dobsz újra csáprágóik közé a világosságra.
rémült éjjeleken ringatom magam:
Parányivá válok, te tenyeredbe pólyálsz,
kebledbe rejtesz a lét valóság-szörnyei elől.
De virradatkor tenkezed által
dobsz újra csáprágóik közé a világosságra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-08 11:13:53
Köszönöm Hajcihő! Hát nem tudom, kinövöm-e valaha is a kishitűségem. :-)
2007-12-08 02:30:40
Metszően pontos, fájón igaz, tehát valódi!
Attól művészet, hogy mezítelenül kitárulkozó!
Ne légy kishitű!
Jó vers!
Gratulálok!
Üdv: Hajcihő
2007-11-09 12:55:22
Azt gondolom, szükség van erre. hiszen ha nem szembesülünk a valóság szörnyeivel újra és újra, akkor nem is mi magunk éljünk életünket. Persze ettől még nem könnyű:)
2007-11-08 10:29:02
Hát ilyenek ezek a fránya álmok... Emelem kalapom. Nagyon jó!
2007-11-08 09:41:13
Dorothy, jaj, hol van ez attól... :-) De azért nagyon köszönöm!
2007-11-08 07:18:38
Ez a profizmus. Bárcsak én írtam volna.....