Feltöltve: 2007-10-11 20:59:45
Megtekintve: 2048
Börzsönyi ősz
Annyira szeretem a hegyet.
Ilyenkor ősszel pedig szinte minden nap más arcát mutatja. Először elkezd halványan színesedni, aztán egészen erőteljes bordók és sárgák szövik át vetülékként a még zöld láncfonalakat. Mintha egy ügyeskezű parasztasszony szövőszékén készülne a tarka vászon. Őzikék riszálják fehér popsijukat, kamaszodó vadmalacok gurulnak ide-oda, még őrizve valami csekély csíkozottságot mellényükön. A rókák csak bután őgyelegnek az utak mentén, élvezik a nyár jóllakottságát. Ilyenkor el se tudom képzelni ki és miért akasztotta rájuk a "ravasz" jelzőt.
Aztán a fák teljesen ledobják öltözéküket, és csupasz, sötét ünneplőben gyászolják a nyarat. Testben, lélekben felkészülnek a hideg időkre.
Az erdőszéli szalmaszín réteken elszáradt ökörfarkkórók kutatnak sárga virágaik után. Na, komáim, azt már ugyan leshetitek!
Néhol, az árokparti vizenyősebb helyeken, sűrű sorokban hajlongnak gyors egymásutánban a bóbitás nádszálak. Mint valami kedves japán hölgykoszorú, alázatosan köszöngetnek a szélnek.
Csak az őszi vetés zöldell pimaszul a hegy lábánál:
"Várjatok csak, várjatok! Eljön még az én időm!"
Ilyenkor ősszel pedig szinte minden nap más arcát mutatja. Először elkezd halványan színesedni, aztán egészen erőteljes bordók és sárgák szövik át vetülékként a még zöld láncfonalakat. Mintha egy ügyeskezű parasztasszony szövőszékén készülne a tarka vászon. Őzikék riszálják fehér popsijukat, kamaszodó vadmalacok gurulnak ide-oda, még őrizve valami csekély csíkozottságot mellényükön. A rókák csak bután őgyelegnek az utak mentén, élvezik a nyár jóllakottságát. Ilyenkor el se tudom képzelni ki és miért akasztotta rájuk a "ravasz" jelzőt.
Aztán a fák teljesen ledobják öltözéküket, és csupasz, sötét ünneplőben gyászolják a nyarat. Testben, lélekben felkészülnek a hideg időkre.
Az erdőszéli szalmaszín réteken elszáradt ökörfarkkórók kutatnak sárga virágaik után. Na, komáim, azt már ugyan leshetitek!
Néhol, az árokparti vizenyősebb helyeken, sűrű sorokban hajlongnak gyors egymásutánban a bóbitás nádszálak. Mint valami kedves japán hölgykoszorú, alázatosan köszöngetnek a szélnek.
Csak az őszi vetés zöldell pimaszul a hegy lábánál:
"Várjatok csak, várjatok! Eljön még az én időm!"
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-25 10:16:04
Köszönöm István! Kedves tőled, hogy a régi dolgaim között körülnéztél, és örömmel tölt el, hogy tetszett neked. Ez az írás az én szívemnek is kedves. Tegnap épp fenn jártunk a hegyen, és rengeteg élményem volt. Láttunk vadmalacokat is. :-) Annyi itt a festenivaló , hogy ihajj. Ha erre jársz, el ne kerülj minket!
2007-12-17 15:14:03
Köszönöm szépen Hajcihő! Tán felidéztem a gyermekkorod? :-)
2007-12-15 22:08:33
Ez egy karakteres egyperces. Mintha egy festő kifeszített vásznán jelent volna meg a szívedből szeretett táj.
Pontos, ízes, egyedi. Ahogy kell!
Gratulálok!
Üdv: Hajcihő
2007-10-13 19:08:37
Azt majd talán máskor, egy másikban. Az számomra túl misztikus. Nem illik ebbe az iromyányba. :-))
2007-10-12 19:07:18
De jó! :-) Akkor én is örülök.