Csak téged nézlek,
Téged a tömegből,
Ahogy nyújtanád kezed,
A valóság összetör.
Nyújtanád kezed,
De szád néma marad,
Elnyomják egyéniséged,
A bömbölő hangfalak.

Fárasztó volt a nap,
Tudom én is jól,
Csak neked játszanék,
A tömeg érted szól.
Az első sorban állsz,
S nézel még felém,
De néha úgy érzem,
Nem vagy az enyém.

Ez a dal csak neked szól,
Figyelj rám, most figyelj jól.
Ha valamikor majd,
Már más fogja kezed,
Ez nekem majd nagyon fáj,
Meg kell értened...