Feltöltve: 2008-02-23 12:56:51
Megtekintve: 1857
6 000 000 001
Poshadó vízben oldódó fertő állott édeskés illata
Csak egy falatot itt az ima ma
Zsarnok tiszt a tisztességre fiát, szíjával neveli
Amaz vérző orral az Istent keresi
Amott a büdös csatornában nem csak patkányok élnek
A szabad emberek a fénytől félnek
Négerasszony a híd alatt, száz éve bluest dalol
Unokája ölébe az erőszak hatol
Csilingel a lányka hangja, de mérhetetlen szomorú
Édesanyja sírjánál Száraz piciny koszorú
A hatmilliárd-egyedik, borúsan néz a fejéből
Ismeri az embert, hallott a krisztusi erényről
Szeme sarka most is nedves, talán a fénytől lehet
A fal felé fordulva zokogni kezd, többet látott, mint eleget!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-24 09:22:34
Köszönöm!
Értem,de talán mást rontottam el. A borúsan néz a fejéből, nem a rím kedvééert van ott. Szintén metafora, csak ezek szerint nem érthető.
Ezt a verset akkor írtam, amikor a hatmilliárd-odik ember született a földön. Politikai okokból Jugoszláviában. Akkor ott háború dúlt és ez egy figyelmeztetés volt: Figyelem emberek!Mekkora itt a baj. Csak ide figyeljetek, mert addig sem látjátok, mekkora a gond másutt, mindenütt... Nem csak ott, hanem a világ minden részén sok a szemét, sok a baj, ezt én látom! Ezért írtam ezt a verset én, aki az utolsó után soroltam magam. A hatmilliárdegyedik én vagyok, én nézek kifelé a fejemből- a gondjaimmal, gondolataimmal. Ezért a szlenges kifejezés.