Kedves vasi69! Tényleg javasolom Barcsay Művészeti Anatómiáját, mint az e tárgyban született legigényesebb, legátfogóbb művet!
A dimenziók pontos megjelenítése pedig függetlenül attól, hogy embert, vagy tárgyat kívánsz ábrázolni, elengedhetetlen követelmény.
Ezért hát nagyon figyelj oda arra, hogy egyik szakmai részlete sem mellőzhető a festészet tudományának, ha tökéleteset akarsz alkotni.
Örülök a szemléletmódodnak, mert egészséges és előremutató. Remélhetőleg a szakmai készségeid elsajátítása után, olyan alkotásokkal fogsz bennünket meglepni, hogy a nyál is összefut tőlük a szánkban!:-)))
Egyet nagyon jegyezz most meg: Azt az egészséges rácsodálkozást, egyfajta naivitást ne feledd el soha, amivel most állsz hozzá ehhez a világhoz! Azaz minden egyes alkotásodnál érezd úgy továbbra is, hogy az egyedi, megismételhetetlen, és sosemvolt csoda!
Ha ez az érzés megmarad benned, jó eséllyel válhatsz többé, mint egy ügyes alkotóvá!
Hajrá! Szurkolok neked!
Üdv: Hajcihő

Kedves Hajcihő! Tökéletesen fején találtad a szöget! Most még tényleg ott tartok,hogy csak ösztönből festek, és azt amit látok.Teljesen véletlenül csöppentem ebbe a világba, de nagyon tetszik. Vettem már könyvet is, igaz nemrég,(Hazel Harrison:Művészakadémia,John Raynes: Alakrajz,emberábrázolás) mert hajt a vágy, hogy minnél jobban megismerjem az ábrázolás, az árnyékolás, a színhasználat technikáját. Föleg az alakrajz, portréfestés vonz.Rengeteg dolog kavarog a fejemben, de pont a "hiányosságaim" miatt nem tudtam, vagy mertem még ezeket megfesteni. Ehhez még sokat kell tanulnom és gyakorolnom, de remélem és hiszem, hogy eljutok oda, hogy meg tudom mutatni majd azt a világot, amit én látok, és nem csak azt festem le, amit mások látnak.
Köszi a hozzászólást, és a biztatást.

Szia! Kétségkívül tehetséghes vagy. Van szín, és kompozíciós érzéked. (Ezt az összes felrakott képeid alapján mondom.) Az azonban látszik, hogy az összes képed tanulmány, és nem kiforrott alkotás. Persze ezzel semmi baj nincs, és nem is írnék neked, ha nem tetszene az, amit csinálsz. Az, hogy bármelyik kompozíciód tanulmány, az kiderül abból, hogy látszik rajtuk, hogy most fedezed fel ezt a világot, ezt akarod megmutatni, és még nem azt, ami rajtad, a gondolataidon szűrődik át.
Ez egy olyasféle "extrovertáltság", mint a gyermek öröme, amikor felfedezi egy újabb képességét, és nagyon büszke rá,. ha érted, hogy mit akarok ezzel mondani. Ez messze nem baj, mert majd megszületnek azok az alkotások is, (látom ám, hogy erre törekszel), amelyek a te szemeden keresztül egy új dimenziót fognak alkotni. Legyen az zsánerkép, tájkép, bármi.
Amire szükéged lesz, de feltétlenül: Tessék megszerezni azokat a tankönyveket, amelyek a dimenzióábrázolásra, az árnyékolás technikájára, a színdinamikák használatának trükkjeire, és az anatómiára tanítanak. Ez utóbbiból a világ legjobb könyve, Barcsay Jenő Művészeti Anatómiája. No, a bennük levőket kőkemény gyakorlással el kell sajátítani, mert látom, hogy "csak "ösztönösen használod mindazt, amit megfigyelsz, és nem teljesen "szakszerűen".
Tudod, az önmagában sosem hiba, ha a valamit szándékosan rajzolsz el, de - műértő szemnek - azonnal kiderül, ha az ábrázolás deformitása a hiányosságok okán kerül az alkotásra.
És most a viszonyítás: Nem ahhoz képest vagy tehetséges, hogy nyolc hónapja csinálod, hanem a hiányosságaid ahhoz képest bagatellek, hogy nyolc hónapja festessz!

Ezért hát érdemes foglalkoznod vele! Mélyülj el a szakma technikájában, a megfigyeléseid pontosításában, a képzőművészeti-, és általában a a humánvilág; irodalom, történelem, de a kapcsolódó tudományágak megismerésében, szürd át mindezeken azt, amit nézel, úgy, hogy mi érezhessük azt, amit LÁTSZ!

Gratulálok! Folytasd! A magad örömére, és a miénkre is!

Üdv: Hajcihő

Én meg évek óta küzdök ezért a szintért...nincs igazság:D A kézfej egy kicsit merev, de a többi pótol. Szép munka!