A te tolladdal írok,
Álmatlan az éjem.
Már mindent kibírok,
Pedig már majdnem végem.

Nehéz most nagyon,
Újra a padlón vagyok.
Csak ülök az ágyon,
Mindent félbe hagyok.

Sajnálom, hogy vége.
Hogy így legyen, nem kéne.
Én megtennék mindent,
Bármi legyen kényed.

Felhívnálak százszor,
De mi haszna volna.
Azt mondtad, hogy vége
S a dacod, leszólna.

Veled akartam mindent,
Veled megöregedni,
De te nem tartottál ki
Hisz könnyebb elmenni.

Fáj, hogy nem adsz már esélyt
Nem is akarsz látni,
Pedig együtt terveztünk mindent
- Semmi sem fog közénk állni.

Tisztán láttam a jövőnk,
De most minden homályos.
Akartam, hogy igaz legyen
Hogy elhagytál, számomra talányos.

Sokkal többször veszekedtünk,
Sokkal jobban is már.
Nem tudom miért lett vége
Senki sincs ki most már rám vár.

Fáj az emléked,
Úgy érzem végem.
Nélküled nincs is élet,
Vagy legalábbis, én nem.

Annyira szeretlek még most is,
Pedig baleknak nézel.
Tudom, hogy már más a kedvesed,
Ki miatt, engem már szégyellsz.

Hát menjél csak,
Hagyj el engem,
Pedig szerettél egyszer
A világgal szemben

Most már vége.
Én is belátom.
Attól félek csupán,
Hogy ez lesz a halálom.

2007.11.05 Nyíregyháza