Néma lány, neked szól e dal,
Egy szívből jövő vallomás, mit most neked szaval.
Minden egyes hangja, egy érzést rejt magában,
Higgy kérlek egy fájó szív, keserű dalában.

Néma lány, el kell most mennem,
Egyszer talán sikerül majd, melletted lennem.
A sorsunk egyszer összeforrt, gondolj néha rám,
Mosolyt csaljon arcodra és légy tőle vidám.

Néma lány, nem dúl harag bennem,
Sajnálom, hogy nélküled kell újra útra kelnem.
Elköszönök hát, fordíts kérlek hátat,
Ne lásd azt hogy könnyezem, s minden cseppje bánat.

Néma lány, bocsáss meg nekem,
Könnyet ejt a szíved miatt, mind a két szemem.
Nem tudok már szólni sem, csak integetek némán,
Hallgasd néha meg dalom és gondolj vissza én rám.

Néma lány, lehajtom fejem,
Nem tudom, hogy mi lesz majd, nélküled velem.
De lassan tényleg mennem kell, bár nem ezt kérted tőlem,
De tudom, csak bántana, mi feléd szól belőlem.

Néma lány, búcsúzok most tőled,
Remélem, hogy látlak még és hallok majd felőled.
Rájöttem, hogy boldoggá csak azzal, s úgy tehetlek,
Ha eltűnök és itt hagylak, mert szívemből szeretlek.