Szeretnélek szeretni, szívből, igazán,
S nem itt ülni csüngve, szavaid vigaszán.
Két karomba zárnálak, hozzád bújnék csendben,
S két kezeddel te is, megölelnél engem.

Szeretnélek szeretni, két karomba zárva,
Nem érezné szívem, még mindig árva.
Két szemedbe néznék, mi hold fényénél ragyog,
S azt érezném végre, újra boldog vagyok.

Szeretnélek szeretni, két szemedbe nézni,
Nem mindig a magánytól rettegve félni.
Arcomhoz simulna, puha selymes arcod,
Így leküzdenék szívemben, minden apró harcot.

Szeretnélek szeretni, kezedhez érve,
Szeretném, ha ez a perc, szívedbe férne.
Ha hozzád bújva, átölelve, két szemedbe nézve,
Hosszú vándor utam, végre célhoz érne.