Emlékek közt nem maradt lassan semmi más,
Csak egy régen hallott, szertefoszlott apró vallomás,
Ború jött a jóra, majd zord eső a hóra,
Nem vakít már hófehér varázs.

Emlékek közt nem maradt, csak szó mi elszorult,
Egy régen érzett dobbanás, mi egykor lángra gyúlt,
Elpárolgott könnyem, nem feledlek könnyen,
Más ütemben dobogni, a szívem most tanul.

Emlékekből nem maradt, csak az, hogy nem szeretsz,
Hogy karjaim közt soha többé, te már nem lehetsz,
Elszállt a bizalom, nem kell több irgalom,
Hogy szavaidban soha többé engem nem feledsz.

Emlékszem, hogy ezernyi emlékeim voltak,
Mik csak te rólad, s csak én rólam szóltak,
De nem szól már több emlék, így tőled búcsút vennék,
Úgy mint az emlékek, mik mind elkóboroltak.