Nem sírok! Nem értem. Pedig azt reméltem.
Reméltem hogy könnyel, szívemet megértem.
Nem tudom miért, hogy nem sírok te érted,
Hisz nem tartom vissza, és még te se kérted.

Bánatom az nagy, és zavar minden gondom,
De fájdalmam könnyekkel, miért nem oldom?
Miért nem tudok sírni, azért mert elvesztlek?
Miért nem folyik könnyem? Hiszen ezt terveztem.

Szerettem mást is, kit könnyekkel temettem,
Kit könnyekkel szépen, a sutba vetettem.
De ezt most nem teszem. Ki tudja miért nem.
De azt hiszem lassan, ezt is már megértem.

Azt hittem előtte, igazán szerettem,
De azt a szerelmet könnyekkel temettem.
Azt hittem a könny, csak silányka kis vigasz,
Mert azt hittem ő volt a legszebb és igaz.

De most már tudom, hogy őt miért siratom,
S érzésem miattad, miért nem itatom.
Nem foglak könnyekkel, feledve siratni,
Se párnámat fájdalmas emlékkel itatni.

Nem foglak törölni szívemből könnyekkel,
Hanem csak szerelmes, verses kis könyvekkel.
Vigaszom miért nem könnyekben keresem?
- Mert te voltál az igaz, és legszebb szerelem.