Galambbal álmodtam, mi fehér, mint a hó,
Ki maga volt a földön, a megtestesült jó.
A békének hírnöke, mit messze zeng az ég,
A halálnak angyala, kit elkísér a vég.

A boldogító igen, legszentebb tanúja,
Az igazság ízének egyetlen gyanúja.
A nagybecsű földünk, repülő virága,
S lelkünknek egyetlen megnyugvó világa.

Sok mindent írhatnék, mit egy galamb jelent,
Ő őrzi a múltat, a jövőt és a jelent,
Misztikus lények, mik röpködnek fölöttünk,
És angyalként élnek, minden nap közöttünk.