Feltöltve: 2007-08-04 10:30:04
Megtekintve: 1737
23. szülinap ...
A mai nappal túléltem, egy újabb hosszú évet,
S felidéztem magamban, néhány régi képet.
Képeket, mik gyermekkorom tárták ismét elém,
S emlékeim borítékját nyújtják ismét felém.
E borítékban őrzök, mindent ami fájt,
Mindent ami felnevelt, és mindent ami várt.
Itt őrzöm örömeim, minden egyes percét,
S minden olyan emléket, mi rosszakat vert szét.
Őriz sok vidámat, őriz pár szerelmet,
De találtam itt fájdalmat, kínt és keservet.
Fel lettek az érzelmeim, rendesen hát dúlva,
Ahogy ezen borítékba, bele lett most bújva.
De egyik szemem jobban sír, mint a másik nevet,
Hisz borítékom szép dolgoknak hagyott inkább teret.
Visszanézve emlékeim, azt súgja ösztönöm,
Mindenkinek azt mondjam, -Hálásan köszönöm!
Szüleim leginkább, kik segítettek nekem,
Hogy fiúkból ha felnő, rendes ember legyen.
Nővérem is mindvégig, én mellettem állt,
S öcsémből is szépen lassan, derék ember vált.
23 év alatt, sok dolgot megéltem,
Szerettem, csalódtam, hittem és reméltem.
Tudom, hogy vannak, kik sokkal többet éltek,
Százszor többet csalódtak, és mégtöbbször reméltek.
3 szakmám van, beszélek más nyelven,
Van rendes állásom, és szerető szerelmem.
Szeretném, hogy terveim, szabadnak vélhessem,
Hogy eddig boldog életem, ugyan így élhessem.
S felidéztem magamban, néhány régi képet.
Képeket, mik gyermekkorom tárták ismét elém,
S emlékeim borítékját nyújtják ismét felém.
E borítékban őrzök, mindent ami fájt,
Mindent ami felnevelt, és mindent ami várt.
Itt őrzöm örömeim, minden egyes percét,
S minden olyan emléket, mi rosszakat vert szét.
Őriz sok vidámat, őriz pár szerelmet,
De találtam itt fájdalmat, kínt és keservet.
Fel lettek az érzelmeim, rendesen hát dúlva,
Ahogy ezen borítékba, bele lett most bújva.
De egyik szemem jobban sír, mint a másik nevet,
Hisz borítékom szép dolgoknak hagyott inkább teret.
Visszanézve emlékeim, azt súgja ösztönöm,
Mindenkinek azt mondjam, -Hálásan köszönöm!
Szüleim leginkább, kik segítettek nekem,
Hogy fiúkból ha felnő, rendes ember legyen.
Nővérem is mindvégig, én mellettem állt,
S öcsémből is szépen lassan, derék ember vált.
23 év alatt, sok dolgot megéltem,
Szerettem, csalódtam, hittem és reméltem.
Tudom, hogy vannak, kik sokkal többet éltek,
Százszor többet csalódtak, és mégtöbbször reméltek.
3 szakmám van, beszélek más nyelven,
Van rendes állásom, és szerető szerelmem.
Szeretném, hogy terveim, szabadnak vélhessem,
Hogy eddig boldog életem, ugyan így élhessem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-03-26 08:58:49
Ohh. Értem. :-)
2009-03-25 16:22:31
Soha nem cicomázgatom. Ahogy kijön, úgy írom. Néha így, néha úgy sikerül.
2007-08-05 18:24:35
Nyugodtan mond el a véleményedet. Nem sértődök meg egyiken sem soha. Még akkor sem, ha azt mondják, hogy förtelmesek az írásaim. Tudod Viking, én igazából nem tartom ezeket verseknek. Soha nem is mondtam, hogy azok. Inkább rímbe folytott gondolatoknak. Az én írásaim fényévnyire vannak a versektől. De mivel "rímes gondolatok" rovat nincs, így kénytelen vagyok a versek közé tenni. Én nem vagyok költő, és nem is akarok az lenni. Csak valahogy jobb így kiadni a bánatom, vagy éppen a dühöm, mintha asztalt borogatnék helyette, vagy éppen törnék-zúznék. Soha nem cicomázom egyik "gondolatomat" sem. Ahogy elsőre kijön, azt írom le ide. Mivel egy egyszerű, átlagos ember vagyok, így a rímeim és a gondolataim is egyszerűek és átlagosak. :-) Magyarul nem arra törekszem, hogy tökéletesítsem az írásokat irodalmilag, hanem inkább arra, hogy a mondanivalója és a tartalma érthető legyen mások számára is, akik hasonlóan egyszerű és átlagos emberek.
Üdv.: Szabolcs :-)
2007-08-04 13:59:42
Őszinte leszek. Én a helyedben vinnék változatosságot a versírásba. Bár én nem értek hozzá, ezért nem is írok, de a verseid javát elolvasom, és ugyanaz a ritmusa mindegyiknek, ugyanazok a rímképletek, és a stílus is nagyjából, ahogy elmesélsz egy egy dolgot. Nekem egy versem van fent, amit inkább a humorkategóriába kellett volna tenni, vagy méginkább a viccbe, és azt idézik fel bennem időnként soraid, ahogyan az készült: ültem az ágyamon, és ami eszembe jutott, azt írtam le, kerestem hozzá egy versszerű formát, és beleöntöttem. Egyszer el lehet olvasni, de nem tér hozzá vissza az ember. Ugyanabban a stílusban már nem is tudnék még egyszer írni. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy abból lesz valaki, aki nem veszti el útközben a kedvét lelni abban, amit csinál, így ha Te szívesen írogatsz, akkor ezt pozitív kritikának fogd fel. A végső üzenetem végülis az, hogy vigyél változást a munkáidba. Üdvözlettel: Vé