Napok óta egyre jobban gyötrelem az élet,
Mert nem tarthatlak minden percben két karom közt téged,
Nem segít a bánatomon gazdagság sem vagyon,
Mert minden nap csak egyre jobban hiányzol, de nagyon.

Napok óta egyre jobban gyötrelem az élet,
Lassan már csak hálni jár testembe a lélek.
Egy dolog van eme földön, mi miatt még élek,
Ez a dolog te vagy kincsem, mert SZERETLEK TÉGED.

Meghalni látszott szívemben egy érzés,
Mi olyan volt számomra, mint fájdalmas vérzés.
Vér nélkül az ember, nem tud hosszan élni,
Ezért kezdtem lassacskán, a haláltól félni.

Te vagy az, ki begyógyítja szívemen e sebet,
Ki napsütésre készteti, a szürke, borús eget.
Te vagy, ki a világot számomra teremti,
S te vagy, ki az életet én nékem jelenti.