Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dolorosa
Alkotások száma: 5
Regisztrált: 2007-07-11
Belépett: 2007-07-24
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (4)
Feltöltve: 2007-07-12 22:12:45
Megtekintve: 1696
Szürke világ
És a Világ szürkén csillogott.
Minden és mindenki robot volt.
Mindenki digitális csapdába esett.
Mindenkiből rideg robot lett.

Én csak egy báb vagyok, akit mozgatnak
mégsem gondolják; érezhetek, lelkem meghalhat.
Mert mindenki rideg robot volt......
Ők is kiégették szívüket, s helyén követ szort.

Kavicsokat...

Magányosan fekszem a hideg földön.
Nem mozgat, rángat már senki sem.
Nem mozdulok nem is érzek, csak
látom a ködöt.
Körbevesz és rámsimul. Robot leszek,
robot leszek én is a Szürke Világban.

Ott, ahol mindenki gépezet
mindenkinek az élet egy lélegzet.
A halhatatlanság sem érdekel
... sem a halál.
Hisz úgy programoztak engem,
hogy soha semmi se érdekeljen.

Nem akarok robot lenni, rideg és korlátozott.
Nem akarok ilyen lenni. Adjatok rám más álarcot!
Nem akarok így élni, jöjjön inkább a pokol tüze...
Égesse ki lelkem... de már lelkem sincsen
ezt is elvették tőlem. Elaldtam a lelkem az
Ördögnek.

...úgy, mint mindenki más...
... mechanikus rabszolgák...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-04 12:56:36
Nem rossz, de néhol mintha magadnak mondanál ellent benne. Hol azt írod robot vagy, hol az érzelmeid még élnek, aztán mégsem de nem akarod megadni magad ennek a szürke érzésnek. A felépítése remek, de nézd meg még egyszer mit is szeretnél.