A Felföld Szelei


S nem vénülök meg soha…

Az otthontól távol kóboroltam
A várost messze hátrahagytam
Kint a vadonban, a szabad ég alatt

Utam során zöld mezőre leltem
Nem láttam szebb tájat életemben
A szél is másként fújt, a szabad ég alatt

Szél – a könnyeim szerteűző
Fény – a homályban ösvényt lelő
Felhők árnyéka szaladt a réten
Eső hullt, de nem fáztam mégsem

Éreztem, hogy az időn kívül rekedtem
Istenek lehelete érintett szelíden
Ősi színek között, a szabad ég alatt

Szél – a könnyeim szerteűző
Fény – a homályban ösvényt lelő
S vége lehetne bár a világnak
A sípok engem mégis haza hívnának

Felföld szelei, a lelkem tiétek
Boldogan adtam át tinéktek
Had kószáljak e zöld, zöld földeken
S nem vénülök meg soha sem

Akár ezer évig is ülhetnék itt, úgy hiszem
Nézném az állandóságot, a levegő lenne ételem
S azt gondolnám, szép halálom lenne ezen a helyen
Szép halálom lenne ezen a helyen

Bánatos nap volt, mikor elindultam
Vissza a városba, amit hátrahagytam
Élethosszig szerelmesen, a szabad ég alatt

De képzeletemben e táj örökké tiszta marad
S gondolatban mindig ott járom utamat
Hogy kínom, s éhem csillapítsam, a szabad ég alatt
Valami ott marad belőlem, a szabad ég alatt
A szívem hagytam ott, a szabad ég alatt

Felföld szelei, a lelkem tiétek
Boldogan adtam át tinéktek
Had kószáljak e zöld, zöld földeken
S nem vénülök meg soha sem

Felföld szelei, a lelkem tiétek
Boldogan adtam át tinéktek
Had kószáljak e zöld, zöld földeken
S nem vénülök meg soha sem

Azt gondolnám, szép halálom lenne ezen a helyen
De még szebb életem