Feltöltve: 2008-10-06 18:00:03
Megtekintve: 2068
Válasz-falak, csend-életek
Választ egymásnak
feszülő falak (többé)
soha sem adnak...
Átívelünk téren,
mégis időkeret feszül
bús csendéletünkre,
s felakasztva lógunk
egymásnak háttal,
szomszédos szobák
kezdetektől közös
összeérő falán,
egymást az által érintve,
ami elválaszt
soha, s végtelenörökre
...hangunk bele-
halkul, közeli-távol,
válaszfalunkba.
feszülő falak (többé)
soha sem adnak...
Átívelünk téren,
mégis időkeret feszül
bús csendéletünkre,
s felakasztva lógunk
egymásnak háttal,
szomszédos szobák
kezdetektől közös
összeérő falán,
egymást az által érintve,
ami elválaszt
soha, s végtelenörökre
...hangunk bele-
halkul, közeli-távol,
válaszfalunkba.
2007. november 28.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-10-08 07:53:51
Az jutott eszembe, hogy a költészet talán nem is az ész és a szellem, sokkal inkább az érzelmek gondolata, amire - mint egy megpendülő hárfa hangra -rezonálni képes a lélek. Gyakran érzek én is ilyen rezonanciát, mint most is.
Igazi mély gondolat, szépséges vers. Örülök, hogy itt vagy!
2008-10-07 21:42:04
Úúú, már megint nagyot alkottál!