Feltöltve: 2007-11-09 00:19:23
Megtekintve: 1906
Élet-igen (halál-nem)
Szeretek éjjel sétálni,
céltalanul, sehová odaérve,
padra leülni, még inkább nem padra;
padkára, fűbe, partra,
neszeket hallgatni, szótlanul beszélni.
Egy percig - igen - örökké élni.
(S abban a percben rezzenéstelen
arccal a halál szemébe merem
mondani azt, hogy: Nem.)
céltalanul, sehová odaérve,
padra leülni, még inkább nem padra;
padkára, fűbe, partra,
neszeket hallgatni, szótlanul beszélni.
Egy percig - igen - örökké élni.
(S abban a percben rezzenéstelen
arccal a halál szemébe merem
mondani azt, hogy: Nem.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-09 06:42:29
Nem tudom - nem is fontos számomra - kihez beszélsz, kinek üzensz, de godolataid lehelete lelkembe is megérkezett, jobbá , szebbé, érzékenyebbé tett. . kivilágosodott a reggel.
üdv. fefo