Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Preszl Éva
Alkotások száma: 17
Regisztrált: 2004-12-05
Belépett:
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Versek) (1)
-Versek (16)
Feltöltve: 2004-12-05 22:07:57
Megtekintve: 1767
Te kölyök!
Korai még neked a halál.
Bújj a hátam mögé,
Rejtőzz el, s nem talál!
Ajtófélfádra írd serényen:
Majd holnap! - mint a mesében.


Apánk keresed kölyök,
Ő hiányzik ennyire neked,
Vagy tán elirigyelted békéjét,
Gondtalan csillagútját,
Lelkének szabad csatangolását?

Öcsém ezt ne csináld!
Szívtapaszod alatt fulladva
Mit keresel kórházi ágyon,
Betegre sápasztva magad,
Az Isten megáldjon, ha van!

Fáradt mosollyal mondod,
Lám gyorsan élünk!
Alig ment el apánk…
De még ő is itt volt,
Mikor esküvőd terveztük.

Hitvesül Esztert válaszd,
S ne a vén zörgő csontú hazugot,
Ki kaszáját villogtatja rád,
Ha jön, mondj neki nemet,
Törd szét kupáját, s ne igyál vele!

Bújj gyorsan hátam mögé megint,
Mint régen a szülői szigor elől.
Te kölyök ne tolakodj!
A sorban az első, hát nem tudod?
Én vagyok! Én vagyok!

Te gyerek, emlékszel? Biztos nem.
Az első lépéseid azon a poros utcán,
Kicsi kék puhatalpú cipőben
Mikor megtetted, én fogtam kezed.
Anyánk ebédet főzött éppen.

Hogy örültünk mindannyian,
Beragyogtad a pillanatot.
Emlékszel, amikor babakocsid alá,
Mi csintalanok gyertyát tettünk,
S harci üvöltéssel táncoltunk körül.

Évek múlva belesápadt anyánk,
Mikor elmeséltünk neki,
Miért zengett a falu akkor,
De te csak ültél ott boldogan,
Mert körülötted forgott a világ.

Vasárnapi ebéd után kiosontál,
Apánk kaptáraihoz desszertért,
Kis villa még a kezedben volt,
Hónom alá csaptalak, s rohantam veled,
Söpörve rólad méhek százait.

Az első furulyád megvan-e még,
Mit karácsonyra kaptál tőlem,
S én voltam első botcsinálta
Zenetanárod, bár már nem tudok
Hangokat előcsalni a hangszeren?

Mosolygok, ha felidézem magamban
Azt az alkotótábort, hol trombitáltál
Egy performance-hoz a bokrokból.
Marék agyagból mintáztad fejem,
S tűzé lett fűszálakból font hajam.

Amikor roncsautómmal udvarodra álltam,
Mindig volt szavad, mellyen kacagtunk,
S napokig hasaltál hangosan
E derbi vesztes járgány alatt,
De valahogy mindig ment tovább.

Nem fogy ki az emlékezés,
S újak is lesznek, hiszem!
Kisöcsém viseld jól magad,
És ne akarj vezekelni,
El sem követett bűnök miatt.

Budapest, 2004-10-26





Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-11-21 21:42:29
Nehéz most bármit is írni. Ilyen testvéri szeretet ritkán lát az ember különösen így megörökitve. Köszönöm.