...Tudod milyen, mikor belülről emészt?...

Fagyos kék és hófehér,
Mégis éget arcodon
Port és hamut nyújt Feléd,
Megperzsel a fájdalom.

Láng emészt, és tűz tipor,
Mindhiába lélegzel
Izzad már a levegő,
Kiáltanál, de elveszel...

Éreztem már bőrömön
Ahogy bentről kitörekszik
Lelkemet perzseli veszettül,
A tudat mind szétesik

Táncol a tűz és libbennek lángok,
Pattog az eszeveszett forró kín
Halkulnak, s eltűnnek világi hangok,
Villámló, vadászó vihart szít.

Magával ragad...
Mentenéd magad...
A por és hamu
már mind szabad.


...Tudod milyen, mikor fellángolsz?...

Metsző hideg hajnalán
Sugdolóznak szellemek
A kék lángok dallamán,
mely vak börtöne lelkemnek.

Láng emésszen, tűz tiporjon,
Pusztulnék, de nem lehet,
Menekülni akarnék, de
lángra gyújt/fellángol a képzelet


...Tudod egyáltalán, milyen mikor elsorvadsz?...

Láng libben, tűz tombol,
Kiszárít, elkárhozol,
Itt már csak füst honol,
Megfullaszt, elkárhozol.