Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2010-01-04 17:17:05
Megtekintve: 1902
Volt amikor…
Volt amikor
vén fa voltam
s ágaimról holtan hulló levelek
temették emlékeimet.
Megadóan tűrtem
a türelmetlen szelek
rángatását, mert már
viharvert lelkembe zárták
elnémult dallamaikat
a csízek és pacsirták,
zöld-harmat csillogású
tavaszok írták
íriszemre a kikelet színeit.
Még élt bennem a hit
a természet
megint feltámadásában.

Akkor még nem tudtam,
hogy a kiszáradt fák lelke
tél szekerén távozik
a végtelen hómezőkre.
örökre.
A képet a Googlen találtam
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-01-15 15:15:55
Fantasztikus ! Aysa ez valami gyönyörűséges, amit írtál ! Lélek van benne !
Dehogy közelíti meg ezeket a képeket az én nyafogó önsajnálatom !
Különben már kezdek magamhoz térni, de az ismételt kórház és műtétek kicsit megviselnek. Nem tudom hol olvashatom ezt a versedet, de kimentem.
Ölellek: fefo
2010-01-14 18:36:37
Kedves fefo!
Mintha Pető Csaba festménye elevenedne meg Nálad is. És a saját soraim idéződnek fel. Összehajol három alkotás. Mások, de egy tőről fakadnak.
Örülök, hogy írsz!


Ég felé kiáltó törzsek

Ég felé kiáltó törzsek
vigyázzák a kongó tegnapot.
Ifjúságuk mezét lehántotta a ma,
A holnap odvas üregben kucorog.
Csélcsap levelek fakó takarója
Kopott, korhadt avarként zörög,
A november bennük sündörög,
Zúzos keze babrál a holt lombok között.
Őszbe csavarodnak a napok, az éjek.
Nedveikben szikkad az erő.
Fenyegetés és nem ígéret az eljövő
Ébredések láza . Ágaikat csontmarokkal
Rázza a cicomátlan tűnődések imája.
Mint szikár sovány parasztemberek
Felgyűrt ingujjból kinyúló inas karja,
Gémberednek, marjulnak a törzsek,
De görbedt csupaszon is tündökölnek,
Mert kérgük repedéseiben szunnyad
A fütyörészős kedvű tavaszok simasága,
S nem félik az örök telet, amikor
A favágó fejszéje lesújt, s lobogva
Masíroznak a túlvilágra.

Üdv:Aysa