Ősz ember a szeles bohóc
tréfálgat mint rendesen,
füttyentget a város felett,
lovagol a szeleken.

Erdők mélyén lerázza a
száraz levél – lombokat,
falu felé betakarja
latyakkal a földutat.

Nem gondol a tél jegére,
nem fagy még a pocsolya,
jót nevet, ha beleragad
városi úr kocsija.

Lesegeti merre kószál
gyűjtögető asszonya,
lesz –e este vacsorára
frissen szedett áfonya.