Valahol van egy hely
ahol árnyékok élnek,
és a csend vizének
tükrén suhanva idéznek
az elmúlt világokból képeket,
titokzatos erdőt
végtelen sírmezők felett,
kőkemény harmatcseppekké
fagyott könnyeket.

Valahol van egy hely
ahol az árnyékokban
lélek lakozik és
minden elhagyott hit
bennük dédelgeti álmait,
hogy majd újra
a Zenit fölé nyúlva
ragyognak a föld felett
és az akkor születő emberek,
vígabbak, bölcsebbek, szelídebbek lesznek.