Feltöltve: 2009-01-08 07:28:50
Megtekintve: 1836
Nem állhatom
nem
állhatom
már én e
szűkös világot,
tágabb tereket
keresek,
talán az égen
vagy tengermélyen,
vagy a világűr peremén,
ahol egyedül csak én leszek
az élő, a lény
aki világát elhagyva
nagyra akar nőni
és így lesz felhőnyi
elmúlás a semmi
messzeségében,
ahol szépen
elnyomja
majd az
álom
állhatom
már én e
szűkös világot,
tágabb tereket
keresek,
talán az égen
vagy tengermélyen,
vagy a világűr peremén,
ahol egyedül csak én leszek
az élő, a lény
aki világát elhagyva
nagyra akar nőni
és így lesz felhőnyi
elmúlás a semmi
messzeségében,
ahol szépen
elnyomja
majd az
álom
A festmény Antal Éva/Vinyula csodálatos alkotása.címe: Utak és kapuk,kipusztulás.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-01-08 23:03:58
Ó ezt nagyon szépen megírtad fefo kedves!
2009-01-08 22:14:14
Köszönöm Vidra ! Bevallom, csak ritkán találnak rám az ilyen keserves gondolatok,akkor gyorsan leírom őket és már meg is szabadultam tőlük.
Remélem, Téged még ritkábban gyötörnek hasonlók. üdv. fefo
2009-01-08 22:10:47
Köszönöm viczelek ! csak egy pont a különbség a kettőnk értelmezésében:
"aki világát elhagyva nagyra akar nőni
és így lesz felhőnyi elmúlás
a semmi messzeségében,"
Valóban zavaró lehet, hogy a forma kedvéért nem úgy tördeltem a sorokat, amiként értettem. Elnézést kérek, nem akartam senkit félrevezetni, legfeljebb csak magamat, amikor leírtam a pillanat keserűségében ezeket a sorokat. Köszönöm szavaidat. fefo
2009-01-08 20:17:01
Ismerős gondolatok, kedves Fefo, szépen megfogalmaztad! :)
2009-01-08 19:48:41
Tudom drága fefo, hogy másképp gondoltad, de figyu, ez milyen?!
és így lesz felhőnyi
elmúlás, a semmi.