Van amikor megnémulok,
a szavak már semmit,
semmit sem mondanak
csak a színek a fények
a képen táncoló lélek
sugározza elém
a száguldó gondolat
roppant feszültségét
és Isten teremtését
látom e tenyérnyi világon lobogni.

Van amikor a csend beszél
és mint hullámzó tavi szél
rajzol elém hangokat,
a száguldó vonalak útján
távoli hegyek fölé
vezet a képzelet
és a derengő
isteni mosolyon át
ragyog rám a szeretet.

Mert Ő adott hitet, tehetséget
és Ő adott hozzá alkotó kezet.