Feltöltve: 2008-11-05 08:53:34
Megtekintve: 1858
Testamentum
Jaj csak meg ne halld lelkem roppanását,
búcsúzó könnyeimet magamnak tartom,
nekem töltötte zsákomba az élet,
majd elszórom ott a túlsó parton.
De rád hagyom jókedvem csillámait
szívedre öltheted éltető hitemet,
tudnod kell, hogy ráncosan, öregen is
a szeretet még boldoggá tehet.
A remek fotó Gamuzo alkotása. Címe: Halottak napja
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-11-06 22:23:46
Köszönöm kedves szavaitokat. Néha valóban belegondol az ember - pláne így a színdarab végefelé - hogy mi lesz azután veletek (és persze velem, ha elmegyek.) De ez nem fájdalmasabb, mint a születés, hiszen természetes része az életünknek. Külön köszönöm Toinen, hogy így 17 évesen is beleéreztél. Emlékszem nekem 17 évesen minden versem - bár nem sok volt - a halálról szólt. Egészen másként láttam, akkor, mint most ! szeretettel: fefo
2008-11-06 17:15:20
Még így 17 éves fejjel is teljesen átérzem, és fáj is valahol, de nagyon-nagyon szép!
2008-11-05 20:50:35
Kedves Fefo!
Hihetetlen, hogy megnézel egy képet és már mozog is a kezed és írod a szép verseidet. Nekem néha egy tőmondatot is nehéz megfogalmaznom.
Üdv.:)
2008-11-05 20:37:03
Úgy látom, gamuzo fotói nagyon kelendőek, nem csak az én szívem érintették meg.
2008-11-05 13:57:44
Kedves fefo!
Ha ilyeneket írsz akkor hallom, és visszhangzik bennem, olyan mintha kongó fémhordó lennék, és kering ide-odaütődik a hang és fáj!
Szeretettel:Aysa