Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2008-11-01 14:28:37
Megtekintve: 1822
Édesanyám emlékére (aki már csak a szívemben él)

Kicsit nyikorgott az ajtód
mikor utolszor beléptem,
bottal csoszogtál elébem,
arcodon ezer ráncból
bukkant fel a mosoly
mint őszi szántásból
az elhagyott virág.

Kicsit megfájdult a szívem,
de szemeidnek homályát
tündöklő sugár szőtte át
és mint szivárvány íven
lobbanó szeretet,
úgy ölelte minden
apró porcikámat.

Negyedszázada távoztál,
elmentél csendben, szótlanul
mert magához hívott az Úr.
De lelkemben maradtál
felejthetetlenül,
mert te tanítottál
szeretni engem is.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-04-14 02:10:52
Akit szeretünk, az mindig velünk van és bennünk él, örökkön örökké.
Csodállatos, szívből jövő alkotásodhoz gratulálok!
Sok szeretettel
Longinus
2008-11-07 19:37:43
Igen ,kedves Fefo, " kell ott fenn egy ország ". Az anyák mindig várnak!
Szeretettel ölel: Gabi
2008-11-05 23:31:54
Köszönöm, én is hiszek.
2008-11-05 23:14:59
Nagyon szép! Kár, hogy nem maradhatunk együtt velük, akiket szeretünk!
Bár, én hiszek abban, hogy a még találkozunk odaát!